Hajszra, cselőre – ezzel a két szóval irányítják a négyökrös szekeret a pusztai gulyások.

A film a hortobágyi emberek – gulyások, csikósok – életének mindennapjait kísérli meg a néző elé tárni. Hőseinket gyerekként fogadta be a puszta melyről mondják, akit egyszer meghódít, meg is tartja örökre. A bensőséges, őszinte interjúk alkalmával mintegy kulcslyukon keresztül tekinthettünk be hőseink életének mások által láthatatlan rejtelmeibe.

A kialakított bizalom és a terepen töltött idő alatt olyan témák kerültek szóba, mint az idő, az élet folyásának viszonylagossága, a munkaszeretet, az elhivatottság, az elmúlástól való félelem és a kemény életet élő férfiemberek viszonya asszonyaikhoz.

A kis történetek egy-egy képet villantottak fel a szűkszavú vagy furfangos idős pásztorokról, a pusztai lét nehézségeiről, és a gyakran felbukkanó humorról, ami e kemény emberek életét a könyörtelen hortobágyi pusztában is átszövi. A beszélgetések mellett bemutatjuk a Hortobágy környéki puszta leggyönyörűbb részeit, a ridegen tartott állatokat, a vágtázó ménest, a fekete-fehér rackajuhok tömegét és a szelíd de félelmetes szürkemarhákat, melyeket a világon egyedülálló módon hajtószár nélkül, csak szavakkal vezényelnek a jártas pásztoraik.

A hortobágyi puszta olyan szigete a régmúltnak, melyre érdemes emlékeznünk, figyelnünk, ha megmentését nem kíséreljük meg, feledés homályába vész, a benne élőkkel és történeteikkel együtt.

A vadkelet csikósai a vadnyugaton még nem jártak, de vallják, itt a Hortobágyon kemény élet volt és kemény élet van.”

(2018-2020) Hortobágy, Máta puszta